2011. október 31., hétfő

Mercedes

Vasárnap reggel végre személyesen is megismerkedtem Mercedes-szel, akinek a lakásában fogok szobát bérelni. Nagyon jó fej. Vén hippinek vallja magát, de vitatkoznom kell vele, mert 20 évet simán letagadhat, és akkor velem egyidős. Lelkes couchsurfer, imád ismerkedni, az élete egy merő káosz.
A mai program: segitünk a lányának költözködni (egyik albérletből a másikba).
Mercedes lánya 26 éves, konzervativ, nyugodt életet él, kiegyensúlyozott párkapcsolatban. Állitólag rokonok, de nekik is vannak kételyeik... :)

2011. október 30., vasárnap

Időjárás képekben

Szerda reggel, Miami.
Szikrázó napsütés, 28 fok, olvad rólam a ruha.
Tömegközlekedem, 10 fok a buszon, megfagyok.


(Mellesleg majdnem lekésem a repülőt, a buszmegállóban szembesülök a ténnyel, hogy a 10 perces távolságot a reptérig a busz 40 perc alatt teszi meg, már alapból késében vagyok, be fogják zárni a check-in-t, taxi meg sehol, telefonon nem tudok hivni, mellesleg igy 2 dollár helyett 20-ba fog kerülni a transzfer és mindez azért, mert indulás előtt/helyett még gyorsan felugrottam a netre...)

Este Charlston (WV) zuhog az eső, 15 fok, alig várom, hogy leülhessek a kandalló elé. Tényleg eljöttem Miamiból EZÉRT?!?!?! :)

Másnap Ohio, Columbus. Még mindig eső, de legalább a láz jól melegit: a légkondi és az időjárás-különbség megtette hatását...
Torokgyulladás lázzal és náthával fűszerezve.
A következő napot nagyjából végigalszom.

Péntek, Pittsburg, Pennsylvania.


Eső. Reggel jót mulatok a "Miért jó magyarnak lenni" e-mailen, különösen azon a részen, hogy mindent a magyarok találtak fel, vagy legalábbis közünk van hozzá, majd rövid látogatást teszek a helyi különlegességnek számitó pittsburg-i siklónál, ami szerkezetében teljesen a budavári siklót idézi, és micsoda meglepetés: a tervező-kivitelezője Budapesten született és 1846-ban emigrált. LOL.

Este végre feltűnik az első New York tábla az autópályán.




Péntek, New Jersey (New York előszobája), havazást igérnek, pánikban a város. Egy kis hó miatt?!
Délután 2-kor elkezd szállingózni a hó. 6-kor már 20 cm, fák dőlnek az utakra a hó súlya alatt, leáll a vonatközlekedés, nem működnek a jelzőlámpák, káosz az utakon, New Jersey több városrészében megszűnik az áramszolgálatás, áram nélkül se telefon, se internet, se fűtés, se elektromos ajtók (LOL). Este 10-re Rockaway városrészben sötétbe borul a Hilton Hotel, a távozó vendégeknek a személyzet segit felfesziteni az ajtót egy elemlámpa fényénél (LOL).




Szombat reggel.
Siparadicsomi állapotok: verőfényes napsütés, tiszta égbolt, kellemesen friss levegő,  ropogós hó mindenfelé.



Na, ezért megérte éjjel elemlámpa fényénél mosakodni :D

2011. október 26., szerda

Kirakatban

Érdekes WC Miamiban.
Teljes fala üveg és teljesen átlátszó.
Kivülről is.

Bye bye Miami

Szuper tengerpart, verőfényes napsütés, állandó bulihangulat. Miami kipipálva az "itt is jártam már" térképemen. Nem az én városom. Eredeti terv módositva: holnap távozom.


A tegnapi napom azért persze szenzációs volt. Cornéliával, az osztrák lánnyal heverésztünk a tengerparton. Óriási arc a csaj! Csinibaba külsejének köszönhetően átlag 10 percenként kapott különböző férfiaktól különböző ajánlatokat modellkedésre és házasságra, és olyan stand up comedy stilusban szerelte le az összeset, hogy sirtam mellette a röhögéstől... :D
Este belevetettük magunkat az éjszakai életbe. Vmi night clubban kötöttünk ki, ahol a pultosok felváltva pattantak fel a szinpadra, hogy 2 koktél elkészitése közben eljárjanak vmi félmeztelen táncot. Corni szokás szerint pillanatok alatt szerzett új barátokat, akik innentől kezdve hajnalig azon versengtek, hogy ki fizetheti a következő italunkat. Eleinte. Amig el nem kezdtek azon erőlködni, hogy ki táncolhat vele. Tiszta kabaré volt, Corni meg adta alájuk a lovat. Végülis hajnali 3kor raktak ki minket a clubból... Na nem azért, mert még a hely szelleméhez mérten is botrányos volt az előadása, hanem mert bezárt a club. 3kor. Egy disco. Hajnali 3kor...

Ma ki sem tettem a lábam a lakásból, amig le nem ment a nap. Már árnyékban sem viselem a napsütést a bőrömön... Ideje lenne odébbállni. Holnap irány Ohio: hiv az Óhájó, hali Óhájó.
("Megmondtam én, megmondtam én, enyém leszel, enyém leszel...")

2011. október 24., hétfő

Minden relativ

Például a hőmérséklet.

A mai nap tanulsága: ha egész napos strandolásra készülsz, NE az őslakos házigazdádtól kérdezd meg, milyen időjárás várható. Mert még azt találja mondani - a legnagyobb jóhiszeműséggel, - hogy hűvös, felhős idő lesz, te pedig naivan igy indulsz neki a napnak. Aztán 11kor napszúrást kapsz, éjjel pedig a pecsenyére sült bőrödet kenegetheted. De az tény, hogy a helyiek vacogtak ma...


Emberek, ez a Couchsurfing nagy találmány! (ennyi reklám kell: http://en.wikipedia.org/wiki/CouchSurfing)
Tegnap óta Philnél lakom. Phil igazából Andrew, de elmélete szerint csak komplikálja a világot, hogy mindenkinek más a neve, és ezért állandóan be kell mutatkozni, és állandóan emlékezni kell a nevekre, úgyhogy szerinte jobb lenne, ha mindenkit egységesen Phil-nek hivnának. Úgyhogy
Phil-nek hivom.
Couchsurfer Dario (tipikus karibi fekete bőrű srác óriási loknis hajjal) és az éppen nála szörfölő osztrák lány, Cornélia volt ma a társaságom a strandon. Ők nem égtek vörösre.
Időközben jelentkezett egy kanapétulajdonos, és délután átugrottam hozzá, hogy megnézzem, hol a lakás, ahol holnaptól lakom. Közölte a srác, hogy ő ugyan holnap reggel Orlando-ba utazik, de azért itt a lakáskulcs, a kisebb kulcs nyitja a kaput, a másik a bejárati ajtóé, jöhetek holnap, valszeg csak a barátnője lesz otthon, meg esetleg vmi haverjuk alszik ott. Ja és itt egy mappa tele térképekkel és infókkal Miamiról, ha elmegyek, majd csak tegyem az asztalra a kulccsal együtt...
Na ez a Couchsurfing szemlélet. Ősbizalom. Aki nincs benne, nyilván őrültségnek tartja, de az a jó, hogy elég sokan vagyunk, akik nem...

2011. október 23., vasárnap

Ma sem az utcán alszom

Rövid státuszjelentés: lett szállás Miamiban. Couchsurfer. Jó fej. Holnap is maradhatok.
Gary mindenkit üdvözöl Virginiából. Kérte, hogy feltétlenül tegyem közzé a blogomon... :D

2011. október 22., szombat

Helló Miami

Kitaláltam, hogy elugrom Miamiba. Persze a repjegyek itt is akkor olcsóbbak, ha az ember jó előre megveszi. A 2 nappal korábban pedig nem igazán "jó előre". Hosszas keresgélés után végülis tegnapelőtt találtam egy egész olcsó jegyet, úgyhogy Gary és családja megszabadult tőlem :D
Ülök a Charlotte reptéren, várom a csatlakozást, délután érkezés Miamiba.
Remélem, addigra szállásom is lesz. Kontaktáltam pár Couchsurfert, de eddig csak 1 "talán hétfőtől alhatsz nálam" ajánlatot kaptam. Nem szivesen költenék hotelre, de majd melátjuk. Végülis estig még van vagy 7 órám... Csak akad vki... :)
Egy partyarc mindenesetre meghivott egy vasárnapi strandolásra, úgyhogy program legalább lesz :D
Terveztem, hogy elugrom a Bahamákra is, mivel teljes ellátással 20e Ft körül van egy 5 napos luxushajókázás, de egyágyas szobával kalulálva elég drágára jött ki, úgyhogy vagy találok útitársat, vagy elhalasztom a kalandot. Bár.... ha nem akad szállásadó... ez még mindig olcsóbb, mint egy hotel :DDD

2011. október 20., csütörtök

Amerikai konyha

Az amerikai konyha alapszabálya: végy bármit és adj hozzá cukrot.
Mindenhez.
De tényleg!
A natúr joghurthoz, a paradicsomszószhoz (igen, ahhoz otthon is adnak, de nem ENNYIT), a salátaöntethez, a normál majonézhez (tisztára mint vmi vaniliaöntet), a kenyérhez (!!), a natúr mirelit csemegekukoricához. Aki nem megszállottan olvasgatja az ételek összetevőit a dobozok hátoldalán, annak talán fel sem tűnik, de mivel én egyébként is kevés cukrot eszem, egy idő után levágta a biztositékot, hogy képtelenség édes-mentes ételt találni... A csúcs a kenyér volt: teljes kiőrlésű magos kenyér. Cukorral. Brrr.
Különben tetszik az izlesviláguk. Nemzetközi konyha angol alapokon amerikanizálva.
Reggelire forró vizben áztatott zabpehely (természetesen mézzel), vagy amerikai palacsinta juharsziruppal, vagy tojásrántotta hagymával és olvasztott sajttal (ezt biztos a magyar emigránsok honositották meg), vagy besamel mártásban úszó darált sertéshús édes pogácsára öntve (igen, ez fura, de egész ehető), esetleg toast mogyoróvajjal.
Minden gyors, egyszerű, kényelmes. Előre gyárott, dobozolt ételek (a reggeli palacsinta is porból készül - kérdeztem, de nem tudják az eredeti receptet). Minden alacsony zsirtartalmú, kalóriaszegény.
Rengeteg salátát esznek, mindenhez szószt tesznek (már értem, miért adnak a Mekiben szószokat a krumplihoz), alig esznek kenyeret (szóval mégiscsak a cukor hizlal ennyire...). Alig esznek húst. Kb hetente 1szer.  Ez tök jó. Legalább nem kell plusz köröket futnom a vegaságom miatt, mint otthon.
A kávé és üditő fogyasztása általában korlátlan az éttermekben. Egyszer megveszed, aztán iszol, amennyit akarsz. Ha reggelizni ülünk be vhova, a pincér rendszeresen körbesétál és rátölt kávét a csészében lévőre (épp mire kikeverem a megfelelő tejszin-cukor arányt, úgyhogy nem győzőm rejtegetni a csészémet).
Érdekes, hogy nem eszik halálra magukat, mégis elég sok a túlsúlyos, de azért nem annyi, mint amennyit az előitéletek alapján vártam.

2011. október 17., hétfő

Stonehenge amerikai módra

 Vasárnapi program: motorozás. Még mindig (vagy már megint) 26 fok van, verőfényes napsütés, ideális idő a motorozáshoz. 


Cél: Foamhenge, ami az angol Stonehenge helyi hungarocell verziója. Vmi vicces helyi ember készitette saját és mások nonprofit szórakozására.


A legjobb az alábbi felirat a bejáratnál:

FIGYELMEZTETÉS
A 2 ok, ami miatt NEM fogod megkarcolni a szobrokat: 1. Egy év börtönnel és pénzbirsággal büntethető. 2. Néha elbújok és figyelek. Hagyni fogom, hogy megkarcold a szobrokat, de közben én is ugyanezt teszem a parkolóban hagyott járműveddel. Ne légy meglepve. Eléggé tele a hócipőm ahhoz, hogy megtegyem.


Meggyőző :D

Állatkert avagy új barátaim




Amerikai foci

Szombat délután. Focimeccs Charlottesville-ben.
A város narancssárgába öltözik, a tömegközlekedés ingyenes (nem mintha bárki is használni akarná...), viszont az autóktól mozdulni sem lehet. De legalább a rendőrök sem unatkoznak.


Maga a játék - érdekes dolog. Aki nem ismeri a szabályokat, az leginkább úgy képzelje el, mint egy "kapd el a zsebtolvajt és fuss haza a pénztárcával" jellegű játékot. A legjobb, ha sikerül a "kicsi a rakás, nagy lesz belőle" játékkal kombinálni. Időnként vmi rejtélyes algoritmus alapján pontokat kapnak a csapatok, és kb 10 percenként az egész csapatot lecserélik, hogy a pálya szélén várakozó 30 pótjátékos is labdába rúghasson. Képzavar: ebben a játékban nem is szabad labdába rúgni. A pompomlányok lelkesen ugrálnak, meg szaltóznak, a közönség dolga meg leginkább annyi, hogy rettenetesen örül mindennek, és időnként együtt énekel. Mindenesetre lenyűgöző volt a tömeg a ereje. Szerencsére Gary sem nagy focirajongó, úgyhogy nem kellett az első félidőn túl maradni, de azért ez is elég volt ahhoz, hogy életem elszalaszott lehetőségein (nem létező pompomlány karrierem) elmerengjek.

2011. október 15., szombat

Erdei kemping

Itt van a nyár, itt van újra...
Eredeti terveim szerint ezen a hétvégén már New Yorkban kellett volna lennem, de annyi program van itt, hogy elhalasztottam az indulást.
Úgy volt, hogy hétvégén (szombat-vasárnap) kirándulni megyünk a hegyekbe. Aztén péntek reggel Gary kapott 2 tiszteletjegyet egy amerikai foci meccsre szombat estére, szóval változtak a tervek.

Péntek délután (5 körül - igen, ideális időpont a túra megkezdésére...) elindultunk túrázni. 1 óra autóút (ami itt nem sok, mert ennyit simán megyünk egy vacsora miatt is) után megérkeztünk a hegyi parkolóba. Hátizsákok fel, indulás a hegyre. Kb 20 méter után ütköztünk a táblába: Kempingezni tilos.

Szuper. Hátra arc. Másik hegy. Már szürkület volt, mikor leparkoltunk. Egy vizesés az úticél. Nagyjából 2 órát túráztunk, mikor megérkeztünk a célhoz. Addigra már redesen besötétedett, úgyhogy elemlámpával bóklásztunk. Szuper. Szép vizesés. És akkor hol is akarunk aludni?!
Gary rendszeres éjszakai erdőjáró, úgyhogy ő legalább nem kapott szivrohamot minden kisebb zaj vagy árnyék hatására. Jó neki...

Úgy nagyjából a világ végén járhattunk már, mikor végre találtunk egy sziklamentes és nagyjából vizszintes helyet a sátornak. Sátorálltás - 10 perc. Élvezzük a természet csendjét a vak sötétben a patak partján ülve (Gary javaslatára) - másfél perc (az én javaslatomra) :D


Ó, tényleg nagyszerű érzés ülni egy vaksötét erdőben a zubogó patak partján, ahol még csak meg sem hallod, ha egy fekete medve (helyi lakos) vagy mosómedve (szintén környékbeli) leül melléd. És hagyján, ha csak leül...
Hát nem résztezem az éjszakát. Amellett, hogy 2 percet nem aludtam, mert a képzeletbeli szörnyek/állatok/szellemek/levelek ( a megfelelő rész aláhúzandó) állandóan a sátor falát kopogtatták, a talaj sem volt vzszintes, igy állandóan a fent emlitett rémisztő külvilág irányába gurultam, még kockára is fagytam. Hmm. Várjunk csak. Nem is mondok igazat. Ha kockára fagytam volna, akkor legalább nem gurulok le állandóan...


Az egészben a legjobb az volt, amikor Gary reggel közölte (reggel, hehe, fél 8kor kezd világosodni, de kb fél 7kor már úgy örültem, hogy fel lehet kelni...), szóval Gary közölte, hogy imád kempingezni, de rohadjon meg a vizesés, hogy nem lehett 20 perc után kikapcsolni :DD

Na ilyen az, amikor a városiak az erdőben alszanak :D


2011. október 14., péntek

Frozen Yogurt

Este elmentünk Frozen Yogurt-ot (Fagyasztott Joghurtot) enni. Tipikus amerikai édesség. Olyasmi, mint a gépi fagyi nálunk, csak ez joghurtból van, és fél kilós adagban fogyasztják.

Az üzletben az egyik falon 16 db gépi fagyit adó gépezet állt, innen lehetett önkiszolgálni magunkat 16 különböző izű fagyasztott joghurttal. Töltesz, amennyit gondolsz, aztán egy végeláthatatlan pulton jól megpakolod gumicukorral, morzsolt keksszel, gyümölccsel, piritott mandulával és rokonaival, cukorral, csokival, felismerhetetlen amerikai édességekkel, és a végén még nyakon is öntheted forró szirupokkal meg tejszinhabbal.


Nem adja vissza a kép a szörnyű adagot, amit végül összevarázsoltam magamnak, de már a felénél a halálomon voltam, mikor ettem.

2011. október 13., csütörtök

Egy őrült éjszaka ;)

El is felejtettem irni, milyen volt az első éjszakám Garyvel...
Hajnalig ébren voltunk, mint a megszállottak :D
Hehe.
Úgy kezdődött, hogy este 6 körül feldobtam egy találós kérdést. Klasszikus tipus (2 teve közül az egyik nyugatra néz, a másik keletre, hogy lehet, hogy mégis látják egymást).
Aztán ő dobott fel egy kérdést:
"12 pénzérméd van. Látszatra mind egyformák, de 1 db súlya eltér a többitől. Vagy könnyebb, vagy nehezebb - nem tudjuk, csak azt, hogy különbözik.
Van egy 2 tányéros klasszikus mérleged, ami nem mutatja a konkrét súlyt, csak azt, hogy melyik oldal nehezebb vagy könnyebb a másiknál. Hogyan tudod 3 méréssel megmondani, melyik az eltérő súlyú érme?"
Hajnali 3-kor kicseréltük az addig használt érméket (ugyanolyanokra :D ), hátha az új látásmód közelebb visz a megoldáshoz...
Végül 4 körül, mikor már az őrület jelei kezdtek rajtunk mutatkozni, feladtuk a küzdelmet.

Tudja vki a megoldást?! :DD

2011. október 12., szerda

Megint a méretek...


Ma ömlik az eső. Már pár órája. Ennyit az előző napok nyári melegéről.

Gyönyörű helyen van a ház, ahol lakom. Egy erdő szélén. Csendes, békés, leszámitva azokat a zajos pillanatokat, mikor a mókusok vmi bogyót kergetve ugrándoznak a teraszon. :)

A legtöbb ház a városban fából készült. Az ajtókat sosem zárják, se éjszaka, se ha elmennek otthonról.


Európai szemmel kicsit furák a méretek. Vhogy minden olyan nagy és sok.


Az egy dolog, hogy másfél literes kiszerelésben veszik a joghurtot, de hogy létra kelljen, hogy beszálljak az autóba, és nem ér le a lábam az ágyról, és a hűtő is majdnem akkora, mint otthon a teljes konyhám... 


Tegnap meg is jegyeztem, hogy úgy érzem magam, mint Gulliver. Csak nem Lilliputban, hanem az óriások közt. Na azóta Gary Lillinek szólit, mikor az autóba próbálom beküzdeni magam :)

A méret a lényeg :)

Ma sikerült ismét bebizonyitanunk, hogy milyen idióták vagyunk. Egy üzletben vártunk a sorunkra, mikor észrevettem, hogy egy Dart Vader (Star Wars - gyk) figura, ami eredetileg vmi reklám célllal volt elhelyezve az üzletben, elég vicces magasságban, elég vicces kéztartással rendelkezik. És sokkal viccesebb lenne az ügyintéző pult mellé állitva. Na persze Garyt sem kellett félteni, át is pakolta a berendezést, és baromi jól szórakoztunk a várakozás ideje alatt, mig a mit sem sejtő ügyfelek beálltak a "méretet vevő" Vader elé... Mondjuk idegent nem mertem lefényképezni a "méretező" előtt, Gary meg túl magas hozzá, de azért csináltunk egy fotót :D


2011. október 10., hétfő

Semmi extra :)

Szegény Gary felajánlotta, hogy eljön velem Netbookot és helyi SIM kártyát venni a mobilomhoz...
A harmadik üzletben (Metro Áruház jellegűek) végül találtam egy szimpatikus netbookot. Gary nagyjából ekkor bánhatta meg, hogy egyáltalán meghivott (hol van ezen a billentyűzeten a hosszú i? na mindegy) magához vendégnek.
Pedig akkor még nem tudta, hogy a következő fél órában a fél üzlet körülöttünk fog ugrálni, mert sikerül olyan kérdéseket feltennem a netbookkal kapcsolatban, amit senki sem tud megválaszolni. :)
Miután hosszas válogatás után végre megvettem egyet, és Gary is hősiesen őrizte a mosolyt az arcán (hiába, ez itt Amerika), még elkövette azt a hibát, hogy beengedett egy drogéria jellegű üzletbe.
Lányok! 20 méter hosszan, embermagasságig csak szemhéjpúder... Még jó, hogy Garynek 3 lánya van, igy rutinosan ebéd előtt szabaditott rá az üzletre. Az éhség meg nagy úr. Nagyobb, mint a választék :D

2011. október 9., vasárnap

Fokhagymafesztival

Megjöttünk Virginiába. Csomag kocsiban hagy (még nem szoktam meg, hogy itt nem zárják az autót, de mindent bennehagynak, úgyhogy én lelkesen hurcolom magammal a kis vagyonomat, és Gary is megértő, mert legalabb a cabrio tetejét becsukja, mikor hosszabb időre ott hagyjuk a kocsit... mondjuk, mint észrevettem, en nem jelenti azt, hogy az ajtót is bezárja :D ), szóval csomagok maradnak, mi meg motorra pattanunk, hogy 10 órányi repülőút és kb 2 napnyi autókázás után végre motoron is ülhessek (ahelyett, hogy elfeküdnék a padlón, és gerincsérv elleni megelőző lépéseket tennék. De hát egyszer élünk, a fokhagymafesztivál meg mindjárt zár, szóval hajrá!)
Hosszas keresgélés és borkóstolás után (ez utóbbi csak nekem jutott, mert Gary szigorúan absztinens, ha motorozik - szerencsére) végre találunk egy standot, ahol a fokhagymát is tartanak :) Na, tényleg fokhagymafesztivál :D


A tehén funkcióját nem értettem, de akkora volt, hogy megért egy fényképet.

2011. október 8., szombat

Washington DC

Haladunk dél felé. Nomádkodó Amishok útközben. Rövid pihenő Baltimore-ban, jachtkikötő, verőfényes napsütés, Gary barátom és az egykerekű bicikli, Hard Rock Cafe. Délután érkezés Washingtonba. Fehér Ház, Capitolium, Pentagon. 20 fok felett éjszaka.






Az első nap

Első állomás a reptér utan. Mi más is lehetne, mint egy McDonalds? :D


Streets of Philadelphia


Es vegre leszallt a repulo...

10 ora labzsibbaszto utazas utan vegre megerkeztem a JFK reptrerre New Yorkba.
Ujabb 1 ora sorbanallas az utlevelellenorzesnel, es enyem a vilag. Mar ha beengednek...
Pillangok a gyomorban. Azert vegulis eleg necces meggyozni a bevandorlasit, hogy en TENYLEG csak nyaralni jottem. 3 honapra. Tervek nelkul.
Mindjart sorrakerulok. Elottem egy mexikoi lany. Valaszolgat a hataror kerdeseire. Majd... vaaaazzz! Ezt visszaforditjak!!!! :-@
Haaat statisztikailag csak nem utasitanak el 2 embert egymas utan. En jovok...
Egy baratomat latogatom meg. Virginiaban. 2 hetig maradok. Haaat, a repjegyem csak 3 honap mulvara szol. (Francba, ezt nem akartam, hogy megkerdezze) A tobbi idoben majd korbejarom az orszagot. Haaaat, nincsenek konkret tervek. (Ezt nem erti) Ok, elmegyek Miamiba. Nem, nem tudom, hol fogok megszallni. Meg nem neztem utana. Nem, repjegyem sincs meg. (Jaaaj, ez nem fog beengedni, talaljak mar ki vmi meggyozo szoveget) Nem, most nincs munkam otthon. (Vazz, egyre tavolabb kerulok a bejutastol) Marciustol dolgozom majd tanarkent (na ennel jobb is eszembe juthatott volna) es addig szabadsagon vagyok. Eddig egy bankban dolgoztam. Igen, nagyon nagyon jol fizeto allas volt. (:DD)  Igen, xxx (baromi sok) keszpenz van nalam, igen fullon van a bankszamlam is. (Csak kivonatot ne kerjen :D) Nem, nem vagyok ferjenel, gyerekem sincs. Nem, nem szeretnek a virginiai baratomhoz hozzamenni. Mikor lattam ot utoljara? (Huh, de jo hogy nem azt kerdezte, miota ismerem! Bar a valasz nem valtozott volna :D) (uristen, pofakat vag, en meg mar bokaig leizzadtam) "Renden, jo utat es kellemes nyaralast!"
YEEEESSSSSS!

2011. október 7., péntek

Búcsú Budapesttől

Október 7-e, reggel 9 óra.
Az indulás pillanatai. Jó hosszú időre utoljára zárom be kis lakásom ajtaját. Kezemben a háztartási hulladék. Milyen bájos, ritka pillanat, mikor én viszem le a szemetet és nem a szél (sodorja le a hetek óta kint vergődő zacskót az emeletről...)

KÉÉSZ! VÉGEEEE! Átadásra kész a lakás.

Legnagyobb gondjaim is megoldódtak: Bőröndök becsomagolva, lecsukva. Matrac elszállítva. Hörcsög szerető gazdira lelt.
Par ora alvas es irany a nagy kaland!

2011. október 6., csütörtök

Pakolás. Pánik

Eddig azt gondoltam, szeretem az utazás előtti feszültséget. De azt az érzést, amit egy egész éjszakán át tartó dobozolás és pakolás után reggel 6-kor él át az ember, miután megállapítja, hogy kb. 24 órája van kiköltözni a lakásából, úgy, hogy mellesleg 1 db bőröndben össze van készítve fél évnyi holmija, és az istennek sem fér bele semmi, pedig már 2 redukálás megvolt és már csak a legszükségesebbek vannak listán, és még így se, hogy rohadna meg, és közben meg aludni is kéne vmennyit, mert reggel 10kor elintéznivaló van, de aludni nem bír, mert lüktet az adrenalin a nyaki ütőerében.... Hát ez asszem túlmutat a kellemes feszültségen... Jelentem, másfél óra alvás (?) után alig vártam, hogy felkeljek. És ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :-@

2011. október 2., vasárnap

Vakegér

Búcsúbuli vagy mi...

A: Mit iszol?
O: Nem tudom, de már alig állok a lábamon!
A: Kérsz egy széket?
O: Hmmm...azt még nem ittam! :)