Már megint a döglött halak

Szombat reggel a család elvonult egységesen templomot takarítani.

Életemben nem láttam még ilyen tiszta templomot. Még az árnyékoló roletták lemezkéit is egyesével portalanítottuk. Nagyon készül a falu a másnapi misére, ugyanis az egyházuk vezetői jönnek látogatóba (mormonok).

Miután a templomhoz tartozó félig szabadtéri tantermek falait is lemostuk a plafonig, elindultunk halászni.

Most csak 4-en mentünk (Mimiék, Antoine és én).

Elhajóztunk egy közeli motura, ami Mimi családjának tulajdona. Itt majdnem minden családnak van motuja. Közösen használják, de mivel a családok nagyok és házasság révén is jogot lehet formálni a motu használatára, nehéz családi birtokként tekinteni rá. Kicsit mindenkié. Meg hát nem európai birtokra kell gondolni, ahol a földet, kertet műveli a tulajdonos. Itt magától nő a kókuszdió. Ha a tulaj nem szedi le, úgyis tönkremegy, meg annyit megenni nem is lehet, amennyi terem, úgyhogy aki copra termeléssel (szárított kókusz, amiből olajat sajtolnak) foglalkozik, körbejárja a motukat és mindent leszüretel. Egy-egy kókuszpálmán úgyis mindig egyszerre több érési fázisban lévő dió van. Jut is, marad is.

Kunyhó a motun.
Benne 4 ágy, konyha, étkező, olvasósarok fotellel 

Szóval elmentünk a családi motura. Útközben megálltunk egy órácskára halat fogni. Edzésben vagyok, a hullámzás sem zavart, meg a vergődő halakat is természetes díszletként szemléltem.

Sőt!

Odáig jutottam, hogy segítettem Miminek halat pucolni. Nagyon technikás ám. Lassan megtanulok túlélni modern eszközök nélkül. . .

Tehát végy egy frissen kifogott halat. Keress egy nagyobb kagylóhéjat. A vízben guggolva kezd el a pikkelyeket a kagylóval lekapargatni. Közben többször fröcsköld szembe magad és lehetőleg az első percben vágd el az ujjad a kagylóval. Kaparászd a halat kitartóan. Ha elég ügyes vagy, akár 80% pikkelyt is eltávolíthatsz. A többi meg remélhetőleg megpuhul sütés közben.

A halakat olajban sütöttük ki, a kenyeret meg én gyúrtam. Víz, liszt és cukor. Hibiszkuszlevélen sütöttük meg a serpenyő mellett, nyílt láng fölött. 

Aztán hibiszkuszlevél volt a tányér is.

Tulajdonképpen nagyon jó dolgom van. Ha én nem lennék, ők maguk miatt nem sütötték volna meg a halat. Antoine is nyershal-rajongó, a helyiek meg ilyen melegben nem sütögetnek. Csak miattam. Tényleg annyira szeretettel látják a vendéget! Nem lehetne okom panaszra, szégyellem is magam, de most már szeretnék rendes tányérból rendes ételt enni rendes időben.