Véget ért a nagy esőzés. (Mármint átmenetileg.) Lehet kirándulgatni.
Még nem jártam Kis-Tahitin, a félszigeten. Itt az idő megnézni.
Tahiti Iti Taravaonál csatkakozik Tahiti Nuihoz. A félsziget egy kisebb hegy, és abban különbözik Tahiti Nui-tól, hogy teljesen más.
 |
| Madarak szörföznek a tehén hátán |
Először is nem trópusi. Nincsenek pálmák.
Viszont vannak tehenek.
És kontinentális növényzet.
Fák.
Fű.
Bokrok.
Mező.
Madarak. Igazi hanggal. Mert - eddig nem írtam, de - a tahiti madarak hangja fura.
Én csak békamadárnak hívom őket.
Ülsz a tengerparton, nézed az ezer színű naplementét, lágyan fújdogál a szellő, csobbannak a hullámok, morajlik a tenger, melletted meg-meglebben a kókuszpálma levele.
Béke van, szépség, nyugalom.
És akkor valami brekegve elrepül a fejed felett. A földi paradicsom madara. Mint valami varjú.
Az egyetlen jel Polinéziában, ami arra utal, hogy ez az álom még mindig a valóság. Feldolgozhatatlan lenne a hely tökéletessége, ha még madárcsicsergés is jutna ide.
Igaz, nem panaszkodhatunk, mert csicsergésnek ott vannak a gekkók.
Szóval Tahiti Itin igazi madárhangon énekelnek a madarak. Épp olyan a hely hangulata, mint bármely európai nyári tájé.
Az ember elhever a magas fűben, élvezi, hogy nincsenek kullancsok és kígyók, hallgatja a madarakat és sütteti a hasát.
Gyerekkorom nyári pillanatai köszönnek vissza. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése