2014. április 4., péntek

Londoni tavasz?

2014 március 20.


Megérkeztem Londonba.


Már hetek óta figyeltem az időjárást és egész bizakodó voltam a többek által reklámozott "londoni tavaszt" illetően. Virágba borult fák és napsütéses piknikek képei tűntek fel időről időre a fészbúkon. Az időjárásjelentés 15-20 fokot jelzett. Minden előítéletem félretéve igyekeztem pozitív várakozással tekinteni az angliai kiruccanásomra.

Szándékaim szerint 1-2 hetet eltöltök Londonban, amíg beszerzem a munkavállaláshoz szükséges papírokat, addig az öcsém, Dani lát vendégül, aki július óta lakik az angol fővárosban. Aztán irány Skócia!

A reptérről metróval haladtam el az egyik észak-keleti városrészig, ahol Dani lakik egy magyar lakóközösségben. A metrójegyek árképzési szabályait nem teljesen értettem (valójában még most, 2 hét elteltével sem - a szerk. megj.), de a legdrágább napijegybe invesztálva, 5 Font 70-ért megkaptam az 1 órás utat. A metróállomásnál már az öcsém várt és nemrég szerzett robogójával elfuvarozott a lakásukig.

Egyforma sorházak a végtelenségig


A lakásban majdnem mindenki otthon volt. Sorra megismerkedtem a 3 állandó lakótárssal, Brigivel, Ritával és Lacival, majd a közben hazaérkező török lánnyal is, aki már a magyar kolónia előtt is a házban bérelt szobát. Mivel Dani szobatársa épp Magyarországon van, az ő helyére költöztem be, így nem a nappali kanapéján foglalom majd a helyet. Közben befutott Brigi barátja és Rita öccse is, ezzel a létszám a török lány itt alvó barátját is beleszámolva 9 fő lett. Nagy a forgalom :-) 

A társaság nagyon jó fej, mindenki jön-megy, főzőcskézik, trécsel. Egészen furcsa volt ennyi magyar szót hallani magam körül. A rakott krumpli illatáról és a parasztkolbászról nem is beszélve. Mintha otthon lennék...

Leszámítva az időjárást... Az nem olyan, mint otthon lenne. A kampányidőszakban mutogatott tavaszias napsütésnek vége. Amint London mellett voksoltam, jött a hideg zuhany. Eső, borult ég, nyálkás mínuszok. Nekem meg persze semmi meleg ruhám. Kimenni sincs kedvem.

Azért kénytelen voltam kimozdulni már párszor, mert találkoznom "kellett" ismerősökkel. Kicsi a világ címszóval Camille, a francia barátnőm, akivel Új-Zélandon utaztam együtt, szintén Londonban volt, és ősztől ide is költözik.

Nem volt nagy élmény a városi séta. Kölcsön kapott pulóverben, meg az Új-Zélandon vásárolt nyári dzsekiben csak dideregtem az utcán. Még jó, hogy Londonban az otthonról is ismert bolthálózatok is jelen vannak, így öcsémmel egyik nap elmotoroztunk a Decathlonba, ahol a téli leértékelések keretében vettem egy sídzsekit nagyon nagyon baráti áron. 

Jellemző, hogy másnaptól kisütött a nap és azóta 20 fok van, úgyhogy rámsül a kabát, de inkább ez, mint a megfagyás.

Ha ilyen kellemes marad az idő, egész kibírható lesz ez a hely...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése