2014. szeptember 19., péntek

Európa fővárosa


2014 augusztus 17-19.

Gyorsan pótlom, ami kimaradt:


Londonból Brüsszelen keresztül haladtam Budapestre.

Brüsszel már rég a megnézendők listáján volt, most, hogy onnan sokkal olcsóbb volt a repjegy, kapóra jött a lehetőség.


Zuhogó esőben érkeztem meg a központi pályaudvarra. A buszút 5 órán át tartott és nem használtam a busz WC-jét. Gondoltam, majd Brüsszelben. Rosszul gondoltam. Az egész belvárosban nem volt egy árva hely, ahol el tudtam volna menni WC-re pénzváltás előtt. Még a Mekiben sem.

Aztán az európai hagyományokat megcáfolva majdnem elütöttek a zebrán. Mert Európában mindenhol meg kell állniuk az autóknak, és elsőbbséget kell adniuk a gyalogosnak a fehér sávval jelölt átkelőknél, csak Európa fővárosában nem. Itt simán elütnek és még be is integetnek.

Azért persze túléltem a 2 napos kalandomat.

Egy kanapészörfös látott vendégül, aki az Európai Parlamentben dolgozik tolmácsként és 5 nyelven szinkrontolmácsol. Brutál. Ahhoz ahhoz már nagyon durván kell köpni-vágni a nyelveket.

Első este rögtön elvitt egy kis sétára a lakásától nem messze, és megnéztük a fent említett parlamentet.


Másnap elmentem egyedül várost nézni. Találtam egy fiataloknak szóló utazási irodát (USE-IT), ahol hetente egyszer ingyen városnézést kínáltak. És micsoda véletlen már megint: épp aznapra esett a heti túra, amikor nekem kellett. Mondjuk nem mindennel jártam ilyen szerencsésen, ugyanis a híres virágszőnyeget, amivel évente egyszer 3 napra beborítják a brüsszeli városháza előtti teret, épp augusztus 17-ig lehetett (volna) megnézni. Én pedig ott rohangáltam a városháza körüli kis utcákban klotyót keresve, aztán mire megtaláltam, olyan morcos voltam, hogy elfelejtettem, hogy a virágokat még aznap kellett volna megnézni. Másnap ugrott be, mikor a városháza előtt megpillantottam a felgöngyölített virágokat. 



Amit Brüsszelben feltétlenül meg kell nézni, az egy sajtbolt. Az utazási iroda ajánlotta. A saját térképükön is rajta van elvileg, bár azon minden rajta van a lemezboltoktól a pubokig. Akad egy pár múzeum is, ami engem is pont annyira érdekel, mint a huszonéveseket, szóval épp nekem való iroda volt. Ők ajánlották Tonton Garby szendvicsboltját. A pasi nagyon jó arc, tetűlassan készíti a szendvicseket, de olyan isteni, hogy megéri várni. Ja, és élt Magyarországon és magyarul köszönget.


Más magyar vonatkozású dolog volt Antall József nagybetűs neve, amely a róla elnevezett épület falán díszelgett. Aztán belefutottam egy szomorú Bartók Béla szoborba is.


Úgy összességében nem rossz hely Brüsszel, de nem is jó. Még a hazaút volt vicces.

A Charlesroi reptér 50 km-re van a várostól és shuttle busszal lehet oda kijutni. A Ryanair járatai lehetetlen időpontokban járnak. E kettő folyománya, hogy az ember vagy a hajnali shuttle-hoz próbál elvergődni metró üzemkezdés előtt, vagy kimegy a reptérre az esti utolsó shuttle-lal. Én és több száz sorstársam az esti megoldást választottuk. Hangulatos csövezés alakult ki a reptér külső részén, mivel éjfél és hajnali 5 között bezárt a belső rész, hazament a személyzet. A leleményes csövezők a csomagellenőrzés kellékeiként használt óriási műanyag tálcákból építettek maguknak ágyakat.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése